35. rész

(zene)

Másnap reggel, amikor felébredtem, szörnyen fájt a fejem. Nem akartam felkelni az ágyból, és nem is bírtam, így csak feküdtem, hosszú ideig. Akkor erőltettem aztán meg magam, és mentem ki a konyhába egy fejfájás csillapítóért, amikor már szinte kibírhatatlan volt a fájdalom.

Ott voltak a srácok, mindannyian, plusz még egy számomra ismeretlen lány. Kicsit ismerős volt, de fogalmam nem volt honnan. Nem bámultam meg nagyon, mivel nem akartam illetlen lenni, így csak köszöntem nekik. A lányról Zaynre tévedt a tekintetem, aki a reggelijével volt elfoglalva, még csak rám sem nézett. Dühösen mentem oda a szekrényhez, amiben a gyógyszerek vannak, aztán amikor megszereztem a nekem megfelelőt, becsaptam az ajtaját, a konyhapultról felkaptam egy üveg félliteres ásványvizet, és már ott sem voltam.

A szobámban bevettem a kis pirulát, aztán visszafeküdtem az ágyba. Nem szoktam ilyeneket csinálni, hogy fekszek az ágyban, miután felébredek, de most nem volt kedvem kimenni a többiekhez, és pluszban még rosszul is voltam. Szívesen visszaaludtam volna, és már majdnem sikerült is, amikor megcsörrent a telefonom. Odanyúltam érte az éjjeliszekrényre, és ki akartam nyomni, de aztán megláttam, hogy Mike az, így inkább felvettem. Egy fotózásra akart hívni mára, holnapra, és mivel nem volt dolgom, ezért beleegyeztem.

A fejfájással már nem is törődtem, örültem,hogy legalább elmehetek innen. Kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez mentem, hogy keresek valami megfelelő ruhát. Mivel az idő melegnek nézett ki, ezért egy fehér szoknyát vettem fel, és egy szürke felsőt, hozzá egy övet. Cipőnek egy kis lapos sarut választottam, aminek hasonló volt a színe, mint az övnek. Sminkkel most nem próbálkoztam, a hajamat pedig csak átfésültem, és kész is voltam. Kerestem még egy, a ruhámhoz illő táskát, aztán indultam.

Nem akartam szólni a fiúknak, de ők érdeklődve néztek engem a nappaliból, hogy hová készülök.
- Hová mész? - kérdezte végül Niall.
- Fotózásra. - mosolyogtam rá.

Ami azonnal feltűnt, hogy a lány még mindig itt van, és érdeklődve néz. Ekkor beugrott, hogy honnan olyan ismerős. Hát persze! A csaj Harry laptopjáról! Majd ha hazajöttem, kikérdezem, vagy felhívom Danielle-t, hogy nem tud-e valamit. Elmélkedésemből aztán Zayn hangja zavart fel.
- Most dobd le majd a bugyidat is. - vágta oda hozzám.
- Hogy te mekkora egy pöccs vagy! - néztem rá hitetlenkedve, aztán megráztam a fejemet, és kimentem az ajtón.

Feldühített most, nagyon! Nincs joga ahhoz, hogy ilyeneket vágjon a fejemhez! Igazságtalannak tartom a viselkedését, és eldöntöttem, hogy nem fogok tőle többször bocsánatot kérni! Ha ő így, akkor én is. Én tegnap mindent megpróbáltam, de ha ő ilyen keményfejű és makacs, akkor nem tudok vele mit kezdeni! Ráadásul ezzel a beszólásával már nálam is betelt a pohár! Nem értem, mit képzel magáról!? Legszívesebben odamentem volna hozzá, és jól megpofoztam volna. Láttam a srácokon, amikor egy pillanatra végignéztem az arcukon, hogy meglepődtek azon, amit Zayn mondott, és a lány arcán pedig az értetlenséget. Kicsit csalódtam most benne. Nem gondoltam, hogy képes lesz ilyet mondani, de úgy látszik, tud még meglepetéseket okozni.

Nem akartam az előző pár percre gondolni, ezért ameddig gyalogoltam a stúdióhoz, felhívtam Danielle-t, hogy nem lenne-e kedve találkozni. Beleegyezett, és megbeszéltük, hogyha végzek, megcsörgetem és találkozunk az egyik plázánál. Örültem, egy jó kis vásárlás már rám fér, és legalább a kedvem is jobb lesz tőle.

A fotózás 2-3 óra hosszát tartott, de már alig vártam, hogy vége legyen. Nem azért, mert nem élveztem volna, de már Daniellel akartam lenni. Régen találkoztunk, és már vágyok egy igazi csajos délutánra. Mike megköszönte a munkát, aztán miután átöltöztem a saját ruhámban, száguldottan a pláza felé egy taxival. Dani már ott volt, és éppen telefonált valakivel, majd amikor odaértem, azt is megtudtam, hogy Liammel.

- Szia. - köszönt vigyorogva miután letette a telefont, aztán megölelt.
- Helló! - nevettem fel. - Régóta vársz? - kérdeztem.
- Dehogyis, pár perce jöttem. - legyintett. - Mehetünk? - bökött fejével a bejárat felé, én pedig bólintottam. - Olyan izgatott vagyok, hétvégén lesz Liam szülinapja, és még csak az ajándékának a fele van meg. Akarok még neki valamit hozzá, de fogalmam sincs, mi legyen az. - fintorgott.
- Úristen, tényleg. - csaptam a fejemre. - Teljesen kiment a fejemből.
- Nem gond, majd Zaynnel közösen vesztek neki valamit. Mondjuk, lehet, hogy a fiúk közösen lepik meg valamivel.
- Nem hiszem, hogy Zaynnel mostanában vásárolgatni fogunk. - húztam el a számat.
- Miért, baj van? - nézett rám rémülten.
- Kicsit összekaptunk. - vontam vállat, miközben bementünk az első üzletbe, amiben csak táskák voltak.
- Na, mesélj. - nézett rám érdeklődve, én pedig egy sóhajtás után belekezdtem. - Hm, érdekes. Mondjuk ez a mai kicsit durva volt tőle.
- Szerintem is. Nem értem, miért teszi ezt. Komolyan, azokon a képeken semmit nem látni, olyan, mintha csak fürdőruhában lennék. Annyira igazságtalannak érzem. - szomorodtam el.
- Elhiszem, és szerintem is az. Nem volt jogos a kiakadása, de nyugi, biztosan megbékél majd, hiszen ismered már. - mosolygott rám biztatóan.
- Remélem, mert nagyon rossz így.
- Minden rendben lesz. - simított végig a hátamon, én pedig bíztam benne, hogy tényleg így lesz.
- Viszont, képzeld! - jutott eszembe. - Soha nem találod ki, ki van a fiúknál. Vagyis inkább Harrynél. - nevettem.
- Kicsoda? - nézett rám.
- A lány, akiről láttuk a képeket.
- Mi? Ne már! - vigyorgott. - Akkor, muszáj elmennem hozzátok. Mit tudsz róla?
- Semmit, nem beszéltem ma még velük. Azt gondoltam, hogy te esetleg majd fogod tudni, mi van.
- Nem. - rázta a fejét. - Nem baj, majd kikérdezem Liamet.

A vásárlás nagyon jól telt, és mindketten választottunk valamit Liam szülinapjára. Danielle egy utazással fogja meglepni, és az mellé vett még pár apróságot. Egészen 6-ig elhúzódott a vásárlás, és jókedvűen ültünk taxiba, majd indultunk el hazafelé a sok táskával együtt.

Nevetve fizettük ki a sofőrt, és be nem állt a szánk miközben mentünk befelé, de amikor beértünk hirtelen rosszul lettem. A mosoly lelohadt az arcomról, aztán minden elsötétült előttem, és már csak annyit hallottam, hogy Dani utánam kiált, aztán teljes sötétség.

Sziasztok, itt az új rész! Tudom, hogy rövidebb mint szokott, de sajnálom, ha azt akarjátok, hogy gyakrabban legyenek részek, akkor meg kell elégednetek ennyivel!
Most, hogy suli van, nincs annyi időm, és ezért nem lesz komenthatár. Tehát, nem baj, ha nincs meg a 10, akkor fogom feltenni, amikor tudom. Viszont, ez nem azt jelenti, hogy nem olvasom őket szívesen. Ha nem fogok kapni semmilyen visszajelzést, akkor ritkábban lesznek részel. Remélem, hogy tetszett ez, és írtok pár szót! A következő jön 2-3 nap múlva! Ja, és van egy szavazás jobb oldalt, szavazzatok! :)