27. rész

(zene)

- Aggódtam érted. – mondta Zayn már késő este az ágyban. 

Amikor hazaértem biztosítottam Zaynt és a többieket is, hogy nincs semmi bajom, majd elmondtam nekik, hogy hol voltam. Aztán miután már megnyugodtak megvacsoráztunk, és megnéztünk közösen egy filmet, majd én fáradtságra hivatkozva elköszöntem tőlük, Zayn pedig jött velem. Gyors zuhany után, mindketten az ágyba kerültünk.

- Ne haragudj, hogy nem szóltam. – néztem fel rá bűnbánóan.
- Már mindegy, csak legközelebb ne csinálj ilyet.
- Rendben. – bólintottam mosolyogva, majd kicsit feljebb csúsztam, hogy elérjem az ajkait, aztán lágy csókot adtam neki, amit ő azonnal viszonzott is. – Egyébként.. – jutott eszembe valami, miután elváltak az ajkaink. – Anyu mondott valamit.
- Micsodát? – vonta fel a szemöldökét érdeklődve.
- Hogy nem akarok-e esetleg visszaköltözni. – mondtam halkan.
- Mi? – ült fel hirtelen Zayn, ezzel lelökve engem, mivel félig rajta feküdtem.
- Hé! – kiáltottam.
- Úristen, ne haragudj. – fogta meg a kezemet.
- Tiszta őrült vagy. – nevettem el magam. Még jó, hogy az ágyról nem estem le.
- Mit válaszoltál neki? – kérdezte.
- Azt, hogy nem tudom. – vontam vállat.
- Nem tudod? Akarsz maradni vagy sem? – tárta szét a kezeit.
- Akarok, de viszont a családom fontos nekem Zayn.
- Én értem, csak.. ah. – sóhajtott.
- Amúgy is, úgy volt, hogy csak addig maradok itt, ameddig nem találok lakást. Nos, lakást nem találtam, de másképpen alakultak a dolgok. Kibékültem a szüleimmel, nem értem, hogy mi értelme lenne még tovább itt maradnom. – magyaráztam.
- Mi értelme lenne itt maradnod? Az, hogy én itt vagyok. – nézett rám értetlenül. – Vagy neked ez semmit nem jelent?
- Zayn, kérlek.. – tettem rá a kezemet az övére, de elhúzta onnan.
- Tudod mit? Hagyjuk, menj csak nyugodtan vissza. – mondta, majd felállt az ágyról, és kiment a szobából.

Reagálni nem volt időm, tátott szájjal néztem utána. Nem értettem a kirohanását, és, hogy miért lett ilyen dühös. Lehet nem kellett volna azt mondanom, hogy nincs értelme itt maradnom, de az csak kicsúszott a számon. Gondolkoztam, hogy utána menjek-e, de végül úgy döntöttem, hogy majd reggel beszélek vele. Sóhajtottam egyet, majd lefeküdtem, és próbáltam elaludni, ami nehezen, de sikerült végül.

Reggel kialvatlanul ébredtem, mivel elég sokszor felkeltem az éjszaka. Rossz volt Zayn nélkül aludni, már teljesen hozzászoktam, hiszen mióta együtt vagyunk, csak nagyon ritkán aludtunk külön. Nagy nehezen aztán kimásztam az ágyból, és felöltöztem. Csak egy melegítőnadrágot és egy pólót vettem fel, majd kimentem a konyhába.

Már mindenki ott volt, Zayn is. Morcos volt, szinte fel sem nézett a kávéjából, amikor köszöntem nekik. A többiek viszont kedvesen üdvözöltek. Leültem a Zayn melletti székre, és adni akartam neki egy puszit, de ő elhúzta a fejét. Ez nagyon rosszul esett, soha nem csinált még ilyet, és igazságtalannak tartottam a viselkedését. Értetlenül néztem rá, de nem viszonozta a pillantásomat, így feladtam.
Ránéztem a többiekre, akik ugyanúgy értetlenkedve néztek ránk, de nem kérdeztek semmit, én pedig magamtól nem kezdtem el beszélni. Zayn viselkedésétől még az étvágyam is elment, így csak kávét töltöttem magamnak. Persze az 1. aki elhagyta a konyhát Zayn volt, és amikor hallottuk, hogy bezáródott mögötte a szobájának az ajtaja, a fiúk azonnal elkezdtek kérdezősködni.

Nem mondtak semmit, amikor elmondtam nekik, hogy mi van, de nem is annyira zavart ez most. Inkább fogtam magam, felálltam az asztaltól, majd felsétáltam az emeletre. Kopogás nélkül nyitottam be Zayn szobájába. Éppen a ruháit pakolta be a szekrénybe, de amikor meglátott abba hagyta.

- Zayn.. – suttogtam. – Ne haragudj, kérlek. Én nem gondoltam azt komolyan, nem úgy akartam.
- Nem, te ne haragudj. Idióta voltam este, és most is lent. – rázta meg a fejét, és közelebb jött. Kíváncsian néztem rá, meglepett ez a hirtelen váltás. – Felkaptam a vizet, de most elgondolkoztam és tényleg idiótán viselkedtem.
- Nekem sem kellett volna azt mondanom, amit. Kicsúszott a számon. – néztem szomorúan a szemeibe. – Nem azért gondolkodtam, rajta mert nem szeretnék itt lakni, vagy nem lenne jó itt, hanem egyszerűen csak hiányzik a családom.
- Értem, persze. – bólintott, aztán a kezei közé fogta az arcomat. – Csak annyira jó, hogy itt vagy. Sokkal több időt tölthetünk így együtt. – sóhajtott.
- Igen, tudom. – mondtam.
- Én rád bízom, úgy döntesz, ahogy te a legjobbnak gondolod, te tudd, hogy én is, és a srácok is nagyon örülnénk, ha itt maradnál. Főleg én. – tette még hozzá mosolyogva.
- Szeretlek. – öleltem át.
- Én is téged. – húzott magához, majd felemelte a fejemet, és megcsókolt.

A kezeim szinte automatikusan fonódtak a nyaka köré, és húztam még jobban magamhoz.

- Rosszul esett, hogy nem hagytad, hogy megpusziljalak. – szóltam, miután elengedtük egymást.
- Sajnálom. Ígérem, több ilyen nem lesz. – mosolygott rám.
- Remélem is. – nevettem, majd adtam egy puszit a szájára, amiből végül egy újabb csók lett.
- Nem megyünk el sétálni ma? – vetette fel.
- Dehogyisnem. – élénkültem fel. – De várj! Nekem csak este jó, mivel ma egy fotózásom lesz.
- Oké, az jó, mert mi pedig a stúdióban leszünk. Akkor mit szólsz a 7 órához? Elmegyünk vacsorázni, aztán séta? – kérdezte.
- Aha. Pont, mint az első randin. – vigyorogtam.
- De most jobb étterembe megyünk. – nevetett, aztán én is elnevettem magam.
- Remélem. Na, most megyek, elkészülök, mert mindjárt itt lesz értem Mike.
- Jól van, itt leszek, vagy a nappaliban. Majd szólj, ha mész.
- Jó.

Aztán egy mosolyt villantottam még felé, és leszaladtam az emeletről, egyenesen a szobámba. Boldog voltam, örültem, hogy kibékültünk, és az esti randit is nagyon vártam már.

A készülést most egyáltalán nem vittem túlzásba, hiszen a fotózáson kapok ruhát, és a hajamat, sminkemet is megcsinálják majd. Egy egyszerű farmer rövidgatyát vettem fel, hozzá egy fehér pólóval, és ezt az egészet feldobtam egy barna, mintás sállal, és pár ékszerrel. A hajamat összefogtam, sminkelni egyáltalán nem sminkeltem ki magam, inkább felcsaptam egy napszemüveget az arcomra, majd kész is voltam. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben, és miután magamhoz vettem a táskámat, kimentem a szobámból. A nappaliba mentem, mivel onnan hallottam zajt. A srácok éppen X-boxoztak.

- Halo, srácok. Ti mikor mentek? – kérdeztem.
- Csak fél 2-kor. – válaszolt Harry, de egy pillanatra sem vette le a szemét a játékról. Megcsóváltam a fejemet, és odamentem Zaynhez, aki most szerencsére pont nem játszott.
- Megyek. – ültem az ölébe mosolyogva. – Majd jövök, és 7kor találkozunk. Szeretlek. – simítottam végig az arcán.

Ő mielőtt szólt volna feltolta a napszemüveget a fejem tetejére.

- Én is szeretlek. Vigyázz magadra. – mondta, aztán megcsókolt. A telefonom csörgése zavart meg minket. Kihalásztam a készüléket a zsebemből, és láttam, hogy Mike az, ezért felálltam a szerelmem öléből, hogy elinduljak

- Sziasztok, srácok, jó játszást! – köszöntem el, de csak egy-egy morgást hallottam válaszul. Zaynnek még küldtem egy puszit, majd nevetve mentem ki a házból, a rám várakozó Mikehoz.