20. rész

(zene)

Zayn azt mondta, hogy 100 százalékosan támogat a tervemben, és ő végig mellettem lesz, bármi is történjen. Ennek nagyon örültem, és hálás voltam ezért neki. Másnap a fiúknak is elmondtam a reggelinél, hogy mit tervezek.

- Biztos vagy benne Lea? – kérdezte bizonytalanul Harry.
- Igen. – bólintottam.
- Nem félsz? Én nem biztos, hogy akarnám.
- De, félek, viszont tudni akarom a kérdéseimre a választ. Biztos vagyok benne, ha a te szüleidről derült volna ki, hogy nem is a szüleid, téged is nagyon érdekelne, ki az igazi anyukád. Ez előtt én is teljesen másképpen gondolkodtam. – magyaráztam meg neki.
- Hm, igazad lehet. – mondta.

A többiek, és Harry is azt mondta, hogyha bármire szükségem van, vagy bármi segítség kell, csak nyugodtan szóljak. Egyelőre azonban nem tudtam, hogy mégis miféle segítséget tudatnának ők nyújtani nekem most. Az interneten utána olvastunk kicsit Zaynnel, és el kell mennem a gyámhivatalhoz. Annyi szerencsém van, hogy már 18 éves vagyok, így akár egyedül is el tudom intézni. Nem kell hozzá felnőtt.

- Amúgy, mikor akarsz menni majd a gyámhivatalba? – kérdezte teli szájjal Niall.
- Holnap. Ma még gyűjtök egy kis erőt. – nevettem, de semmi vidámság nem volt a hangomban.
- Várj, csak! – kiáltott fel hirtelen Zayn.
- Igen? – néztünk rá mind értetlenül.
- Nekem van egy ismerősöm ott. Talán felhívhatnám, vagy veled mehetnék. Mit szólsz? – nézett rám kérdőn.
- Kicsoda? – szólt közbe Liam.
- Ti nem ismeritek. Bradfordban lakott, pár évvel idősebb, mint én, és kb. 5 éve költözött Londonba.
- Nekem mindegy. – vontam vállat. – Ahogy gondolod.
- Akkor holnap elmegyünk együtt.
- Köszönöm. – néztem rá hálásan mosolyogva, majd adtam a szájára egy puszit.

A napot természetesen végig izgultam, de sajnos egyedül, mivel a fiúk reggeli után elhúztak itthonról. Próbáltam lekötni a figyelmemet tv nézéssel, zenehallgatással, olvasással, sőt még főzéssel is, de mindig visszakúszott a fejembe az a gondolat, hogy talán találkozhatok az anyukámmal. Nem akartam azért túlságosan beleélni magam. Nem akartam csalódni.

Ez a nap, szerencsére – vagy nem szerencsére – gyorsan elment, és már csak azt vettem észre fél 10-kor, hogy a srácok fáradtan jönnek be a nappaliba hozzám.

- Sziasztok. – köszöntem, aztán viszonoztam Zayn csókját, aki leült mellém.
- Szia. – köszöntek. – Mit csináltál ma?
- Unatkoztam. – vontam vállat. – A fotózás és az interjú jó volt?
- Fárasztó. – duruzsolta a fülembe Zayn.
- Unalmas. – tette még hozzá Lou.
- Nem megyünk aludni? – nézett rám a csodás szemeivel.
- Álmos vagy? Mehetünk, tőlem. – bólintottam, majd megsimítottam az arcát.
- Srácok, ha éhesek vagytok, akkor csináltam kaját, ott van a konyhában, egyetek. – mutattam a konyha irányába.

Nem kellett kétszer mondani, mind felálltak és a konyhába mentek, kivéve Zaynt. Őt kézen fogtam, és bementünk a szobámba.

- Várj. – szólt. – Felmegyek a szobámba a holmimért, lezuhanyozok, és itt is vagyok, oké?
- Aha, rendben. Addig én is lezuhanyozok.
- Jól van. – bólintott, majd megcsókolt, és csak utána indult ki a szobából, fel az emeletre.

Az éjszaka szerencsére jól aludtam, viszont a szemeim már korán, reggel 7kor kipattantak. Zayn békésen aludt mellettem, de én már nem tudtam. Hozzábújtam, és lágyan simogattam a karját. Nem akartam felkelni az ágyból, ahhoz még túl korán volt.
Fogalmam sincs, hogy meddig feküdtem ott, amikor aztán mocorgást éreztem a hátam mögül, ezért szembefordultam Zaynnel. Félig nyitott szemekkel nézett rám.

- Te már fel vagy? – kérdezte rekedt hangon.
- Igen. Nem tudtam aludni. – válaszoltam.
- Ne izgulj. Ma még úgy sem lesz semmi. – mondta, miközben kisimította a hajamat az arcomból.
- Tudom, de akkor is. Ezzel a lépéssel már közelebb kerülök hozzá.
- Még visszaléphetsz.
- Nem akarok. – ráztam meg a fejemet, mire ő egy sóhaj kíséretében magához ölelt, én pedig hozzá bújtam.

Percekig feküdtünk így, szorosan összebújva, majd Zayn eltávolodott.

- Figyelj, szerintem öltözz fel, és menjünk el még délelőtt, jó? Nekem délután már dolgom van, próbálunk az esti koncertre. – húzta el a száját.
- Rendben, nekem mindegy. – mondtam.
- Akkor jó. Megyek, felöltözöm én is, és elkészülök. Éhes vagy?
- Nem, egy falat sem menne le a torkomon, de te egyél csak nyugodtan.
- Rendben. – bólintott, majd egy homlok puszi után kiment a szobámból.


Kicsit feküdtem még a puha melegágyban, majd felálltam, és a szekrényem elé léptem, hogy kiszedjem belőle a ruhát, amit fel akarok venni. Miután meg voltak, az ágyra dobtam őket, és bementem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, aztán törölközőbe csavarva mentem vissza a szobába, hogy felöltözzek. A sminkelést nem vittem túlzásba és a hajamat is csak kifésültem. Idegesen mentem ki a konyhában, ahol már mindenki ott volt, kivéve Liam. Ő korán reggel elment, hogy a délelőttöt Daniellel tölthesse.

Amikor kimentem mindenki furcsán nézett rám, főleg Louis.

- Mi az? – kérdeztem.
- Öhm.. – szólalt meg Lou. – Nem akarok bunkó lenni vagy ilyesmi, de megkérhetnélek, hogy vedd át ezt a felsőt?
- Mi van? – értetlenkedtem. – Ugyan miért venném át?
- Itt csak Lou hordhat csíkosat. – nevetett Harry.

Nagy szemekkel néztem rájuk, remélve, hogy csak hülyéskednek.

- Most csak vicceltek velem, ugye? Nincs kedvem, úgyhogy kérlek, hagyjatok. – forgattam a szememet, és le akartam ülni.
- Nem viccelek, Lea. Kérlek szépen, vegyél fel másik felsőt.
- Nem hiszem el. – dühöngtem, majd bementem a szobámba, és kiszedtem a szekrényből egy fekete, egyszínű pólót, amit gyorsan felvettem. – Örülsz? – néztem rá gúnyosan.
- Ne haragudj már, de ez régóta így van. – mondta.
- Mindegy, most már legalább ezt is tudom. – nevettem végül el magam, majd odamentem Zaynhez. Kuncogva ölelt át, és adott egy puszit a fejem búbjára. - Mehetünk? – nézett rám a kíváncsi szemeivel.
- Hm, igen. kész vagyok. – bólintottam kicsit bizonytalanul, és rámosolyogtam, de attól tartok csak egy vicsorgás lett.
- Akkor gyere. – mondta, aztán lepattant a pultról.
- Ne felejtsd el, hogy 1-re jönnek értünk. – szólt még utánunk Harry.
- Oké. – kiáltott vissza, majd elindultunk.


10 komi és új rész! De szeretnék kicsit hosszabb komikat kapni! Az nem számít annak, hogy várjátok a következőt! Jó lenne, ha leírnátok, hogy melyik rész tetszett, melyik kevésbé, vagy ilyesmi. Az 1-2 szavas komik nem számítanak! Köszönöm!