(zene)
Izgatottan, óriási vigyorral az arcomon foglaltam el a helyemet a gépen, egy idős házaspár mellett. Nem igazán tértem még magamhoz Zayn kis akciója miatt. Igaz, hogy csak egy kis szájra puszi volt, de az volt a furcsa, hogy örültem neki. Én biztosan nem kezdeményeztem volna, és azt sem gondoltam, hogy ő fog. Örültem, hogy már fel kellett szállnom a gépre, így legalább nem kerültünk kínos helyzetbe, és nem kellett reagálnom rá. Nem tudtam volna mit csinálni, ha ezt mondjuk, otthon teszi meg. New Yorkban lesz majd időm ezen gondolkodni.
Az út az több órás volt, és nekem az első fél órában sikerült elaludnom. Végül a mellettem ülő néni szólt, hogy kapcsoljam be az övemet, mert leszállunk. Az ablak mellett ültem, így ámulva, gyerekes csillogással a szememben néztem az elém terülő látványt: a csodás New Yorkot.
Már kiskoromtól arról álmodoztam, amikor láttam a filmekben ezt a gyönyörű várost, hogy egyszer én is eljöhessek ide, és most jött el a pillanat. A szüleimmel tervezgettük ezt az utat, és most keserű mosoly villant az arcomra, ahogy rájuk gondoltam. Ők még csak nem is tudtak erről az utamról. Szörnyen eltávolodtunk egymástól, az utóbbi napokban. Ők próbáltak keresni, többször hívtak, de én mindegyik hívásukat sorban elutasítottam.
Gondolatmenetemből aztán a pilóta hangja szakított ki, majd az, hogy szépen lassan földet értünk. Fáradtan nyújtottam ki elgémberedett végtagjaimat, amikor felálltam, és elindultam kifelé a többi utas után.
A csomagom szerencsére nem keveredett el, ám amikor kiértem eszembe jutott, hogy nem tudom hová kell mennem. Fura, eddig erre egyszer sem gondoltam, de aztán szerencsére megláttam Jackket, aki hatalmas mosollyal az arcán közelített felém. Elvitt a szállodába, ahol ez alatt az idő alatt lakni fogok, miközben folyamatosan csak mesélt, hogy mikre vigyázzak New Yorkban, és, hogy mit kell majd csinálnom. Ma szerencsére semmit, és azt mondta, pihenjem ki magam, mivel holnap bemutat a barátjának egy ebéd mellett.
Szívem szerint már most azonnal kimentem volna, legalább kicsikét, de nagyon fáradt voltam, így inkább hallgattam rá. Miután elment, kipakoltam a bőröndömből, aztán egy meleg fürdő után már a puha ágyban is voltam.
Jack barátja egy igazán kedves, fiatal férfi volt, Mike. Sokat beszélgettünk az ebéd alatt, és megtárgyaltunk minden fontos dolgot. A fotózással, mindennel kapcsolatban. Elején kicsit szabadkozott, hogy elrángatott New Yorkba, de biztosítottam róla, hogy nekem egyáltalán nem baj, sőt örülök neki. Külön örömmel töltött el az is, hogy most csak egy fotózásról lesz szó, aztán azt csinálok, amit akarok, sőt, vissza is mehetek Londonba, de én úgy döntöttem itt maradok ameddig ő is, és feltérképezem a várost. Holnap kell megjelennem egy stúdióba ahol, elkészíti a képeket, aztán pedig szabad vagyok, és már csak Londonban fogunk „dolgozni”.
Tulajdonképpen nem igazán értettem, hogy ennek minek kellett ide jönnöm New Yorkba, hogy megcsináljunk egy fotósorozatot, de inkább nem kérdeztem rá. Túlságosan kezdő vagyok még ahhoz, hogy akadékoskodjak. Nem akarom elszúrni már az elején ezt a csodás lehetőséget, ami egyre jobban tetszik.
Ez a 2 hét, amit itt töltöttem, sajnos gyorsabban eltelt, mint azt gondoltam. A fotózás remekül ment, Jack fotózott, Mike pedig felügyelte a dolgokat, megnézte, hogyan mozgok a kamera előtt, hogy érdemes-e velem foglalkoznia. Szerencsére tetszett neki, ezért aláírtunk egy szerződést, és most már hivatalosan is ő az ügynököm. Teljesen feldobódtam ettől a hírtől, hiszen pár hete, hogy végeztem a suliban, és egyetemre készültem, ehelyett modell leszek. Örültem, hogy elfogadtam a felkínálkozó lehetőséget.
A két hét alatt bejártam szinte egész New Yorkot, felkerestem a nevezetességeket, és sok-sok más helyre is elmentem. Annyira imádtam, és nagyon gyönyörű város, de az én otthonom az London. Mindig is az lesz. A borús, szeles főváros. Soha nem hagynám ott.
A fiúkkal többször is beszéltem, szinte mindennap web kameráztunk, de ami furcsa volt, hogy Zayn, csak egyszer jött oda, akkor is csupán pár percre. Nem tűnt rosszkedvűnek, sőt hülyéskedett a srácokkal, megkérdezte, hogy vagyok, milyen New York, és ennyi. Aztán el is ment a kamerától, miután elköszönt tőlem. Azt azért hozzá tette, hogy már nagyon várja, hogy otthon legyek. Ennek örültem.
Annak viszont már kevésbé, hogy el kellett hagynom New Yorkot. Bizony, már a repülőgépen ültem, útban hazafelé Mike-val. Nem akartam még elmenni, szívesen maradtam volna még, de sajnos muszáj volt már. Egy részem örült, hiszen már hiányoztak a srácok, másrészt viszont nagyon szomorú is voltam egyben. Rövid volt ez a 2 hét, ebben az óriási nagyvárosban. Lehetetlenség az egészet bejárni, pedig én szívesen megtettem volna.
Sajnos most nem sikerült csak kicsit aludnom a gépen, mivel Mike szóvá tartott, és nem akartam udvariatlan lenni, hogy elalszok közben, így csak pár órát sikerült aludnom, és mielőtt leszálltunk volna, fel is ébredtem. Nem éreztem magam fáradtnak, szerencsére.
Boldogan szálltam le a repülőgépről, mikor az landolt a londoni repülőtéren.
- Lea, akkor majd hívlak, rendben? – nézett rám mosolyogva Mike.
- Persze. – bólintottam.
- Vigyázz magadra. Szia. – köszönt el egy puszi kíséretében, majd odament egy nőhöz és egy kislányhoz. Nem tudtam, hogy családja van, de igazán aranyosak voltak együtt.
Sóhajtottam együtt, és elindultam kifelé magam után húzva a bőröndömet, amikor megláttam valakit. Egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra, és rögtön odaszaladtam hozzám, majd megöleltem.
- Úristen, el sem hiszem, hogy itt vagy. – szorítottam magamhoz.
- Persze, hogy itt vagyok. Hiányoztál. – nevetett, miközben átkarolta a derekamat.
- Annyira örülök neked, Zayn. – távolodtam el tőle kicsit, hogy szemügyre vegyem az arcát.
- Én is neked, viszont menjünk, kérlek. Nem akarom, hogy kiszúrjanak. – nézett körbe.
- Rendben, menjünk. – bólintottam vigyorogva.
Zayn elevette a táskámat, és elindultunk kifelé. Egy taxival volt, és beültünk hátra, majd bemondtuk a címet, és már mentünk is.
- Hogy-hogy kijöttél? Azt mondták a srácok, hogy nem fogtok ráérni.
- Hm, én ráértem. – vont vállat.
- Annyira jó itt lenni végre, köszönöm, hogy kijöttél elém. Sokat jelent. – mosolyogtam, aztán megöleltem.
- Ugyan már, Lea. Szívesen tettem. – simított végig az arcomon. – Egyébként pedig remélem, hogy nem vagy álmos.
- Nem, miért? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mert a fiúk bulit terveznek mára. – nevetett.
- Oh, az szuper lesz. Már régen buliztam. – csaptam össze a tenyeremet.
Ekkor még nem gondoltam, hogy milyen jól is fog sikerülni ez a buli.
Izgatottan, óriási vigyorral az arcomon foglaltam el a helyemet a gépen, egy idős házaspár mellett. Nem igazán tértem még magamhoz Zayn kis akciója miatt. Igaz, hogy csak egy kis szájra puszi volt, de az volt a furcsa, hogy örültem neki. Én biztosan nem kezdeményeztem volna, és azt sem gondoltam, hogy ő fog. Örültem, hogy már fel kellett szállnom a gépre, így legalább nem kerültünk kínos helyzetbe, és nem kellett reagálnom rá. Nem tudtam volna mit csinálni, ha ezt mondjuk, otthon teszi meg. New Yorkban lesz majd időm ezen gondolkodni.
Az út az több órás volt, és nekem az első fél órában sikerült elaludnom. Végül a mellettem ülő néni szólt, hogy kapcsoljam be az övemet, mert leszállunk. Az ablak mellett ültem, így ámulva, gyerekes csillogással a szememben néztem az elém terülő látványt: a csodás New Yorkot.
Már kiskoromtól arról álmodoztam, amikor láttam a filmekben ezt a gyönyörű várost, hogy egyszer én is eljöhessek ide, és most jött el a pillanat. A szüleimmel tervezgettük ezt az utat, és most keserű mosoly villant az arcomra, ahogy rájuk gondoltam. Ők még csak nem is tudtak erről az utamról. Szörnyen eltávolodtunk egymástól, az utóbbi napokban. Ők próbáltak keresni, többször hívtak, de én mindegyik hívásukat sorban elutasítottam.
Gondolatmenetemből aztán a pilóta hangja szakított ki, majd az, hogy szépen lassan földet értünk. Fáradtan nyújtottam ki elgémberedett végtagjaimat, amikor felálltam, és elindultam kifelé a többi utas után.
A csomagom szerencsére nem keveredett el, ám amikor kiértem eszembe jutott, hogy nem tudom hová kell mennem. Fura, eddig erre egyszer sem gondoltam, de aztán szerencsére megláttam Jackket, aki hatalmas mosollyal az arcán közelített felém. Elvitt a szállodába, ahol ez alatt az idő alatt lakni fogok, miközben folyamatosan csak mesélt, hogy mikre vigyázzak New Yorkban, és, hogy mit kell majd csinálnom. Ma szerencsére semmit, és azt mondta, pihenjem ki magam, mivel holnap bemutat a barátjának egy ebéd mellett.
Szívem szerint már most azonnal kimentem volna, legalább kicsikét, de nagyon fáradt voltam, így inkább hallgattam rá. Miután elment, kipakoltam a bőröndömből, aztán egy meleg fürdő után már a puha ágyban is voltam.
Jack barátja egy igazán kedves, fiatal férfi volt, Mike. Sokat beszélgettünk az ebéd alatt, és megtárgyaltunk minden fontos dolgot. A fotózással, mindennel kapcsolatban. Elején kicsit szabadkozott, hogy elrángatott New Yorkba, de biztosítottam róla, hogy nekem egyáltalán nem baj, sőt örülök neki. Külön örömmel töltött el az is, hogy most csak egy fotózásról lesz szó, aztán azt csinálok, amit akarok, sőt, vissza is mehetek Londonba, de én úgy döntöttem itt maradok ameddig ő is, és feltérképezem a várost. Holnap kell megjelennem egy stúdióba ahol, elkészíti a képeket, aztán pedig szabad vagyok, és már csak Londonban fogunk „dolgozni”.
Tulajdonképpen nem igazán értettem, hogy ennek minek kellett ide jönnöm New Yorkba, hogy megcsináljunk egy fotósorozatot, de inkább nem kérdeztem rá. Túlságosan kezdő vagyok még ahhoz, hogy akadékoskodjak. Nem akarom elszúrni már az elején ezt a csodás lehetőséget, ami egyre jobban tetszik.
Ez a 2 hét, amit itt töltöttem, sajnos gyorsabban eltelt, mint azt gondoltam. A fotózás remekül ment, Jack fotózott, Mike pedig felügyelte a dolgokat, megnézte, hogyan mozgok a kamera előtt, hogy érdemes-e velem foglalkoznia. Szerencsére tetszett neki, ezért aláírtunk egy szerződést, és most már hivatalosan is ő az ügynököm. Teljesen feldobódtam ettől a hírtől, hiszen pár hete, hogy végeztem a suliban, és egyetemre készültem, ehelyett modell leszek. Örültem, hogy elfogadtam a felkínálkozó lehetőséget.
A két hét alatt bejártam szinte egész New Yorkot, felkerestem a nevezetességeket, és sok-sok más helyre is elmentem. Annyira imádtam, és nagyon gyönyörű város, de az én otthonom az London. Mindig is az lesz. A borús, szeles főváros. Soha nem hagynám ott.
A fiúkkal többször is beszéltem, szinte mindennap web kameráztunk, de ami furcsa volt, hogy Zayn, csak egyszer jött oda, akkor is csupán pár percre. Nem tűnt rosszkedvűnek, sőt hülyéskedett a srácokkal, megkérdezte, hogy vagyok, milyen New York, és ennyi. Aztán el is ment a kamerától, miután elköszönt tőlem. Azt azért hozzá tette, hogy már nagyon várja, hogy otthon legyek. Ennek örültem.
Annak viszont már kevésbé, hogy el kellett hagynom New Yorkot. Bizony, már a repülőgépen ültem, útban hazafelé Mike-val. Nem akartam még elmenni, szívesen maradtam volna még, de sajnos muszáj volt már. Egy részem örült, hiszen már hiányoztak a srácok, másrészt viszont nagyon szomorú is voltam egyben. Rövid volt ez a 2 hét, ebben az óriási nagyvárosban. Lehetetlenség az egészet bejárni, pedig én szívesen megtettem volna.
Sajnos most nem sikerült csak kicsit aludnom a gépen, mivel Mike szóvá tartott, és nem akartam udvariatlan lenni, hogy elalszok közben, így csak pár órát sikerült aludnom, és mielőtt leszálltunk volna, fel is ébredtem. Nem éreztem magam fáradtnak, szerencsére.
Boldogan szálltam le a repülőgépről, mikor az landolt a londoni repülőtéren.
- Lea, akkor majd hívlak, rendben? – nézett rám mosolyogva Mike.
- Persze. – bólintottam.
- Vigyázz magadra. Szia. – köszönt el egy puszi kíséretében, majd odament egy nőhöz és egy kislányhoz. Nem tudtam, hogy családja van, de igazán aranyosak voltak együtt.
Sóhajtottam együtt, és elindultam kifelé magam után húzva a bőröndömet, amikor megláttam valakit. Egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra, és rögtön odaszaladtam hozzám, majd megöleltem.
- Úristen, el sem hiszem, hogy itt vagy. – szorítottam magamhoz.
- Persze, hogy itt vagyok. Hiányoztál. – nevetett, miközben átkarolta a derekamat.
- Annyira örülök neked, Zayn. – távolodtam el tőle kicsit, hogy szemügyre vegyem az arcát.
- Én is neked, viszont menjünk, kérlek. Nem akarom, hogy kiszúrjanak. – nézett körbe.
- Rendben, menjünk. – bólintottam vigyorogva.
Zayn elevette a táskámat, és elindultunk kifelé. Egy taxival volt, és beültünk hátra, majd bemondtuk a címet, és már mentünk is.
- Hogy-hogy kijöttél? Azt mondták a srácok, hogy nem fogtok ráérni.
- Hm, én ráértem. – vont vállat.
- Annyira jó itt lenni végre, köszönöm, hogy kijöttél elém. Sokat jelent. – mosolyogtam, aztán megöleltem.
- Ugyan már, Lea. Szívesen tettem. – simított végig az arcomon. – Egyébként pedig remélem, hogy nem vagy álmos.
- Nem, miért? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mert a fiúk bulit terveznek mára. – nevetett.
- Oh, az szuper lesz. Már régen buliztam. – csaptam össze a tenyeremet.
Ekkor még nem gondoltam, hogy milyen jól is fog sikerülni ez a buli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése