10. rész

-         
(zene)

A koncert az fantasztikus volt, annyira élveztem. Nem is értem, hogy eddig miért nem szerettem a fiúkat, hiszen fergetegesek voltak. Imádtam őket! Hátulról néztem végig, Daniellel, aki már több koncertjükön volt, de ő is ugyanúgy élvezte, mint én. Nagyon sajnáltam, amikor vége lett, szívesen hallgattam volna még sokáig őket.

- Annyira szuperek voltatok. – mondtam nekik, amikor lejöttek a színpadról. Nem is, inkább visítottam. Teljesen extázisba voltam esve, még mindig a koncert hatása alatt voltam.
- Köszönjük, örülünk, hogy tetszett. – nevettek, és Harry még meg is ölelt.
- Na, engedj. – tolt el magától. – Megyünk átöltözni.
- Oké. – bólintottam.

Daniellel addig kicsit félrehúzódtunk, hogy senkinek ne legyünk az útjában, és ameddig a fiúkra vártunk, beszélgettünk. Zayn is szóba került, de gyorsan elmondtam, hogy nem akarok igazán róla beszélni, ezért témát váltottunk, viszont aztán jött Liam, és elrabolta tőlem Daniellt, így egyedül maradtam.

Felálltam, hogy kimenjek kicsit a friss levegőre, ahol megláttam a korlátnak támaszkodva Zaynt. Vissza akartam menni, de végül meggondoltam magam, és odamentem hozzá.

- Szia. – köszöntem neki, mire azonnal rám kapta a tekintetét.
- Szia.
- Beszélhetnénk?
- Öhm, persze, de majd lehetne később? Mert a rajongókkal kell találkoznom, és .. – mutatott befelé, de közbevágtam.
- Ne hazudj, Zayn. Tudom, hogy nem találkoztok most a rajongókkal, Danielle mondta. – mondtam neki, ő pedig csak sóhajtott egyet. – Miért kerülsz? – kérdeztem.
- Mi? Én, nem kerüllek Lea.  – rázta a fejét, de közben egy percre se nézett rám.
- Ugyan már, könyörgöm. Akárhányszor próbálok veled beszélni, te csak lerázol, egy hülye kifogással, mint ahogy most is akartál. Miért? Nem értem. Megbántottalak valamivel, vagy mi? Nem értem Zayn, tényleg, nem. Nagyon zavar, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól, mert én úgy gondoltam, hogy tényleg barátok lettünk. Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy így viselkedj velem. – mondtam neki, és szerencsére sikerült legyűrnöm a tokromban keletkezett gombócot.
- Figyelj, Lea, menjünk haza, oké? Otthon mindent elmondok, megbeszéljük, ígérem.
- Én azt akarom, hogy most mond el.
- Lea, kérlek.
- Nem! – emeltem fel kicsit a hangomat. – Nem várok, tudni akarom. Tudni akarom, hogy miért lettél velem ilyen.
- Azért mert lefeküdtél Louissal. – mondta ki, majd hátat fordított, és rátámaszkodott a korlátra.
- Mi? – kérdeztem halkan. Meglepődtem. – Ezt.. ezt, hogy érted, Zayn?
- Kedveltelek Lea, oké? Vagyis még mindig kedvellek. – fordult felém. – Egyszerűen csak megtetszettél, ennyi! Azt hittem, hogy talán majd lehet közöttünk valami, több. Jó veled beszélgetni, szeretek a társaságodban lenni, és gyönyörű vagy. Féltékeny voltam, és csalódott. Érted már? – nézett rám, miközben elhadarta ezeket, én pedig csak álltam, és bámultam rá.
- Zayn, én.. nem is tudom, hogy mit mondjak. Sajnálom ami Louissal történt. Nagyon. Nem akartam vele lefeküdni, nem jelentett nekem semmit, és neki se.
- Tudom. – bólintott, majd elfordult kicsit.
- Amit előbb mondtál, az nagyon meglepett. Nem gondoltam, hogy te másképpen érzel irántam. – ráztam meg a fejemet. – Én.. én is kedvellek Zayn, de csak, mint egy barátot. Mint ahogy tudod, nemrégen elég csúnyán ért véget a kapcsolatom, nem hiszem, hogy készen lennék egy újra. Vagy bármire is.
- Soha nem bántanálak úgy, ahogy ő. – célzott az ex-barátomra.
- Sajnálom Zayn, de én tényleg, csak, mint egy barát úgy tekintek rád. Lehet, majd egyszer, talán később változni fog a véleményem, de most nem. – néztem rá elkeseredett arccal.
- Semmi baj. Gondoltam rá. – mosolygott, de egyáltalán nem láttam boldognak. – Na, gyere ide. – mondta, aztán megölelt, miután látta, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Ne haragudj rám. – morogtam bele a pulcsijába. – Csak a baj van velem. Talán jobb lenne, ha elmennék tőletek.
- Mi? – tolt el magától. – nem, ne butáskodj, kérlek. Túlélem, miattam ne menj el, oké?
- De most olyan rossz így. – néztem fel rá.
- De ne legyen neked az, tényleg. Semmiség. Jól vagyok. Ne butáskodj, könyörgöm. – mondta, mire én kelletlenül csak bólintottam egyet, amikor aztán pont nyílt az ajtó, is kijöttek a srácok. Rögtön megtorpantak, amikor megláttak minket, de mi szóltunk nekik, hogy jó lenne, ha indulnánk, így nem kérdeztek semmit.

Az autóban csend volt, csak Danielle és Liam pusmogtak ketten, én pedig a többiekkel nem törődve bámultam ki az ablakon, miközben Zayn szavai jártak az eszemben. Nem is értem miért nem gondoltam eddig rá, hogy talán megtetszettem neki. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, nem akartam, hogy miattam bármelyiknek is rossz kedve legyen. Zayn igazán helyes fiú, nagyon aranyos, jó vele beszélgetni, de még nem vagyok kész egy újabb kapcsolatra. Most szeretnék a fotózással foglalkozni kicsit, ha esetleg majd lesz belőle valami.

Gondolataimból végül az rántott ki, hogy leparkoltunk a ház előtt. Szinte elsőnek pattantam ki az autóból, majd bevártam a srácokat, és együtt mentünk be a házba.

- Fiúk, ne haragudjatok, de ha nem gond én lefekszek aludni. Nagyon fáradt vagyok. – mondtam nekik, miután levettem a cipőmet.
- Nincs baj? – kérdezte Danielle.
- Nem, dehogyis. – ráztam a fejemet. – Majd reggel beszélünk, jó éjt srácok.

Elköszöntem tőlük, majd még utoljára Zaynre pillantottam, akinek már csak a hátát láttam, mivel bevonult a konyhába, így én is bementem a szobámba.

Levetkőztem, és egy gyors zuhany után az ágyba is bújtam, de ahogy sejtettem, nem sikerült rögtön elaludnom. Sokat gondolkodtam, Zaynről, és az egész időről, amióta itt vagyok. Késő éjszaka sikerült csak elaludnom.