(zene)
Unottan ültem a tévé előtt, alig vártam, hogy a srácok végre hazaérjenek. Már bántam, hogy nem mentem velük, de ebben a rossz, esős időben semmi kedvem nem volt. Felálltam a kanapéról, hogy kimenjek a konyhába, mivel nagyon éhes voltam. Miközben mentem a konyhába, kinéztem az ablakon, és az út szélén megláttam egy lányt ülni. Azt gondoltam, hogy biztos csak egy rajongó lehet. Nem igazán törődtem vele, és a konyhában megebédeltem, egyedül. Régen volt már ilyen, általában mindig közösen eszünk a srácokkal, de ők elmentek egy plázába, nem akartak itthon lenni.
Miután befejeztem az ebédet és visszamentem a nappaliba, láttam, hogy a lány még mindig ott van.
Gondolkodtam egy kicsit, majd felvettem a cipőmet, kabátomat és kimentem hozzám.
- Helló. – köszöntem neki kicsit bizonytalanul, mire ő felnézett rám.
Azt hittem, hogy most majd a nyakamba ugrik, vagy elkezd sikoltozni, de nem így történt. Meglepődtem, ugyanis sírt. A szemfesték el volt kenődve az arcán. Egy pillanatig nézett csak, aztán vissza lehajtotta a fejét, mintha ott sem lennék.
Megráncoltam a homlokomat, aztán leguggoltam mellé. Nagyon eset az eső, már teljesen eláztam, de nem érdekelt.
- Minden rendben? – kérdeztem.
- Persze. – nézett rám újra, mert letörölte a kezével az arcát, de csak még jobban elkente rajta a fekete festéket. Úgy láttam, hogy eléggé össze van zavarodva. – Ez a te házad? – mutatott a háta mögé, én pedig bólintottam egyet. – Ne haragudj, ha esetleg zavartalak, vagy bármi. Már itt sem vagyok. – állt fel, és el akart menni, de megfogtam a kezét, és kicsit visszahúztam.
- Héj, nem zavartál, csak kicsit furcsa, hogy valaki szakadó esőben itt üljön az úton. Azt hittem, rajongó vagy. – mondtam, mire ő kicsit furcsán nézett rám.
- Rajongó? – kérdezett vissza?
- Zayn vagyok. – nyújtottam neki a kezemet, amit bizonytalanul fogadott el. – Zayn Malik. – láttam a szemében, hogy most már tudja, ki vagyok, hirtelen érte a felismerés.
- Én pedig Lea Collins. Ne haragudj, de nem tudtam, hogy ki vagy először. – nézett le a földre.
- Ugyan, semmi gond. – legyintettem. – Viszont figyelj, nem jössz be? Teljesen eláztál. – mutattam a vizes ruháira.
- Mi? Nem, dehogyis. Nem akarok zavarni. – rázta a fejét.
- Nem zavarsz, a fiúk nincsenek itthon, egyedül vagyok.
Láttam rajta, hogy gondolkodik, majd végül bólintott egyet, én pedig mosolyogva előreengedtem.
Lea
Zayn hozott nekem egy szürke melegítő nadrágot és egy fekete pólót, ami gondolom az övé lehetett. Beküldött az egyik fürdőszobába, majd ő is elment átöltözni.
Beálltam a tükör elé, és csak néztem a tükörképemet, és azonnal megállapítottam, hogy szörnyen nézek ki. A hajam rátapadt az arcomra, a festékem teljesen elkenődött, a fél arcom fekete volt. A sírást szerencsére már sikerült abba hagynom, de még így is, mindig nagyon fájt belül.
Lenéztem a kezemben tartott ruhára, majd sóhajtottam egyet, és ledobáltam magamról a vizes ruhákat. Beálltam a zuhany alá, és folyattam magamra a forró vizet, ami szinte már égette a bőrömet, de nem érdekelt, jól esett. Teljesen át voltam fagyva, kint nagyon hideg volt.
Miután végeztem, és sikerült kicsit emberibb kinézetet varázsolnom magamra miután lemostam az arcomat kimentem. Bizonytalanul lépkedtem a lakásba, aztán megláttam Zaynt a nappaliban, már szárazan, átöltözve.
- Kész vagy? – kérdezte, miután észrevett, én pedig csak bólintottam, majd leültem mellé a kanapéra. Kicsit zavarban voltam. – Nem akarok tolakodó lenni, vagy ilyesmi, de mi a baj? Az emberek nem sírnak ok nélkül. Persze ha nem akarod, akkor nem muszáj elmondani. – tette hozzá rögtön.
- Tegnap volt a 18. szülinapom, ma pedig anyuék elmondták, hogy örökbe fogadtak, amikor 2 éves voltam. – mondtam halkan, majd éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon, amit gyorsan letöröltem. – A barátom pedig, akivel már 1 éve együtt voltam megcsalt a legjobb barátnőmmel.
Próbáltam visszatartani a sírást, de egyszerűen nem ment. A könnycseppek egymást követve folytak le az arcomon, és már nem próbáltam letörölni őket.
- Sajnálom. – suttogta Zayn, majd magához ölelt. Meglepődtem, de végül hozzábújtam, ő pedig hagyta, hogy eláztassam a pulóverét. – Jól van, nyugodj meg. – simogatta a hátamat.
Zajt hallottam az ajtó felől, ezért elhúzódtam Zayntől, aztán 4 fiú lépett be a szobába.
- Oh.. sziasztok. – köszöntek meglepődve, mire én felpattantam Zayn mellől. – Talán én most megyek. Köszönök mindent, majd a ruhádat visszahozom valamelyik nap. – hadartam, és kikerülve a srácokat a bejárathoz mentem.
- Héj, héj, várj. – kiáltott utánam Zayn. – Hová mész?
- Nem tudom. – ráztam a fejem. – Egy szállodába.
- Mi? Nem, dehogyis, maradj itt! – ajánlotta fel.
Nem igazán gondoltam, hogy jó ötlet lenne. Ránéztem a 4 fiúra, akik értetlenül álltak a szoba közepén. Biztos azt találgatták, hogy ugyan ki lehetek.
- Nem, Zayn, már így is sokat segítettél, nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. – szólalt meg a göndör hajú srác, a többiek pedig bólogattak.
- Én.. nem tudom. – feleltem bizonytalanul, de aztán Zayn kérlelő szemeit látva belementem. – Rendben, de csak ma.
- Szuper. – mosolyodtak el.
- Egyébként én Harry vagyok. – nyújtotta a kezét a göndör hajú, majd mind sorban bemutatkoztak, és én is nekik.
Ez után megkérdezték, hogy kerülök ide. Azt hitték, hogy Zayn eltitkolt barátnője vagyok, amin azért jót nevettem, és ő is. Elmondtuk nekik mi a helyzet, aztán sajnálattal a szemükben néztek rám, de eltereltem a témát, nem akartam erről beszélni, és vették a célzást. Rögtön elkezdtek hülyéskedni, és egymást ugratták. Nagyon viccesek, és aranyosak voltak. Hálás voltam nekik mindenért, hiszen mégis csak egy idegen lány vagyok, de ők beengedtek a lakásukba.
Este közösen megvacsoráztunk, de ők még ott sem tudták abba hagyni a viccelődést, folyamatosan egymást piszkálták, én pedig nevettem rajtuk.
- Gyere, megmutatom a szobádat. – mondta Zayn, amikor szóltam, hogy fáradt vagyok, és le szeretnék feküdni.
Egy kisebb szobába mentünk, ahol egy ágy volt, egy asztal és egy nagyobb szekrény. Egyszerű volt, de mégis szép.
- Nem valami nagydolog, de remélem.. – kezdte, de közbe szóltam.
- Jó lesz. – mosolyogtam, és befészkeltem magam az ágyba. – Köszönök mindent Zayn. Tényleg. – néztem rá őszintén.
- Nincs mit Lea. Alud jól. Jó éjt. – köszönt el, majd egy mosoly után kiment, miután eloltotta a villanyt.
Unottan ültem a tévé előtt, alig vártam, hogy a srácok végre hazaérjenek. Már bántam, hogy nem mentem velük, de ebben a rossz, esős időben semmi kedvem nem volt. Felálltam a kanapéról, hogy kimenjek a konyhába, mivel nagyon éhes voltam. Miközben mentem a konyhába, kinéztem az ablakon, és az út szélén megláttam egy lányt ülni. Azt gondoltam, hogy biztos csak egy rajongó lehet. Nem igazán törődtem vele, és a konyhában megebédeltem, egyedül. Régen volt már ilyen, általában mindig közösen eszünk a srácokkal, de ők elmentek egy plázába, nem akartak itthon lenni.
Miután befejeztem az ebédet és visszamentem a nappaliba, láttam, hogy a lány még mindig ott van.
Gondolkodtam egy kicsit, majd felvettem a cipőmet, kabátomat és kimentem hozzám.
- Helló. – köszöntem neki kicsit bizonytalanul, mire ő felnézett rám.
Azt hittem, hogy most majd a nyakamba ugrik, vagy elkezd sikoltozni, de nem így történt. Meglepődtem, ugyanis sírt. A szemfesték el volt kenődve az arcán. Egy pillanatig nézett csak, aztán vissza lehajtotta a fejét, mintha ott sem lennék.
Megráncoltam a homlokomat, aztán leguggoltam mellé. Nagyon eset az eső, már teljesen eláztam, de nem érdekelt.
- Minden rendben? – kérdeztem.
- Persze. – nézett rám újra, mert letörölte a kezével az arcát, de csak még jobban elkente rajta a fekete festéket. Úgy láttam, hogy eléggé össze van zavarodva. – Ez a te házad? – mutatott a háta mögé, én pedig bólintottam egyet. – Ne haragudj, ha esetleg zavartalak, vagy bármi. Már itt sem vagyok. – állt fel, és el akart menni, de megfogtam a kezét, és kicsit visszahúztam.
- Héj, nem zavartál, csak kicsit furcsa, hogy valaki szakadó esőben itt üljön az úton. Azt hittem, rajongó vagy. – mondtam, mire ő kicsit furcsán nézett rám.
- Rajongó? – kérdezett vissza?
- Zayn vagyok. – nyújtottam neki a kezemet, amit bizonytalanul fogadott el. – Zayn Malik. – láttam a szemében, hogy most már tudja, ki vagyok, hirtelen érte a felismerés.
- Én pedig Lea Collins. Ne haragudj, de nem tudtam, hogy ki vagy először. – nézett le a földre.
- Ugyan, semmi gond. – legyintettem. – Viszont figyelj, nem jössz be? Teljesen eláztál. – mutattam a vizes ruháira.
- Mi? Nem, dehogyis. Nem akarok zavarni. – rázta a fejét.
- Nem zavarsz, a fiúk nincsenek itthon, egyedül vagyok.
Láttam rajta, hogy gondolkodik, majd végül bólintott egyet, én pedig mosolyogva előreengedtem.
Lea
Zayn hozott nekem egy szürke melegítő nadrágot és egy fekete pólót, ami gondolom az övé lehetett. Beküldött az egyik fürdőszobába, majd ő is elment átöltözni.
Beálltam a tükör elé, és csak néztem a tükörképemet, és azonnal megállapítottam, hogy szörnyen nézek ki. A hajam rátapadt az arcomra, a festékem teljesen elkenődött, a fél arcom fekete volt. A sírást szerencsére már sikerült abba hagynom, de még így is, mindig nagyon fájt belül.
Lenéztem a kezemben tartott ruhára, majd sóhajtottam egyet, és ledobáltam magamról a vizes ruhákat. Beálltam a zuhany alá, és folyattam magamra a forró vizet, ami szinte már égette a bőrömet, de nem érdekelt, jól esett. Teljesen át voltam fagyva, kint nagyon hideg volt.
Miután végeztem, és sikerült kicsit emberibb kinézetet varázsolnom magamra miután lemostam az arcomat kimentem. Bizonytalanul lépkedtem a lakásba, aztán megláttam Zaynt a nappaliban, már szárazan, átöltözve.
- Kész vagy? – kérdezte, miután észrevett, én pedig csak bólintottam, majd leültem mellé a kanapéra. Kicsit zavarban voltam. – Nem akarok tolakodó lenni, vagy ilyesmi, de mi a baj? Az emberek nem sírnak ok nélkül. Persze ha nem akarod, akkor nem muszáj elmondani. – tette hozzá rögtön.
- Tegnap volt a 18. szülinapom, ma pedig anyuék elmondták, hogy örökbe fogadtak, amikor 2 éves voltam. – mondtam halkan, majd éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon, amit gyorsan letöröltem. – A barátom pedig, akivel már 1 éve együtt voltam megcsalt a legjobb barátnőmmel.
Próbáltam visszatartani a sírást, de egyszerűen nem ment. A könnycseppek egymást követve folytak le az arcomon, és már nem próbáltam letörölni őket.
- Sajnálom. – suttogta Zayn, majd magához ölelt. Meglepődtem, de végül hozzábújtam, ő pedig hagyta, hogy eláztassam a pulóverét. – Jól van, nyugodj meg. – simogatta a hátamat.
Zajt hallottam az ajtó felől, ezért elhúzódtam Zayntől, aztán 4 fiú lépett be a szobába.
- Oh.. sziasztok. – köszöntek meglepődve, mire én felpattantam Zayn mellől. – Talán én most megyek. Köszönök mindent, majd a ruhádat visszahozom valamelyik nap. – hadartam, és kikerülve a srácokat a bejárathoz mentem.
- Héj, héj, várj. – kiáltott utánam Zayn. – Hová mész?
- Nem tudom. – ráztam a fejem. – Egy szállodába.
- Mi? Nem, dehogyis, maradj itt! – ajánlotta fel.
Nem igazán gondoltam, hogy jó ötlet lenne. Ránéztem a 4 fiúra, akik értetlenül álltak a szoba közepén. Biztos azt találgatták, hogy ugyan ki lehetek.
- Nem, Zayn, már így is sokat segítettél, nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. – szólalt meg a göndör hajú srác, a többiek pedig bólogattak.
- Én.. nem tudom. – feleltem bizonytalanul, de aztán Zayn kérlelő szemeit látva belementem. – Rendben, de csak ma.
- Szuper. – mosolyodtak el.
- Egyébként én Harry vagyok. – nyújtotta a kezét a göndör hajú, majd mind sorban bemutatkoztak, és én is nekik.
Ez után megkérdezték, hogy kerülök ide. Azt hitték, hogy Zayn eltitkolt barátnője vagyok, amin azért jót nevettem, és ő is. Elmondtuk nekik mi a helyzet, aztán sajnálattal a szemükben néztek rám, de eltereltem a témát, nem akartam erről beszélni, és vették a célzást. Rögtön elkezdtek hülyéskedni, és egymást ugratták. Nagyon viccesek, és aranyosak voltak. Hálás voltam nekik mindenért, hiszen mégis csak egy idegen lány vagyok, de ők beengedtek a lakásukba.
Este közösen megvacsoráztunk, de ők még ott sem tudták abba hagyni a viccelődést, folyamatosan egymást piszkálták, én pedig nevettem rajtuk.
- Gyere, megmutatom a szobádat. – mondta Zayn, amikor szóltam, hogy fáradt vagyok, és le szeretnék feküdni.
Egy kisebb szobába mentünk, ahol egy ágy volt, egy asztal és egy nagyobb szekrény. Egyszerű volt, de mégis szép.
- Nem valami nagydolog, de remélem.. – kezdte, de közbe szóltam.
- Jó lesz. – mosolyogtam, és befészkeltem magam az ágyba. – Köszönök mindent Zayn. Tényleg. – néztem rá őszintén.
- Nincs mit Lea. Alud jól. Jó éjt. – köszönt el, majd egy mosoly után kiment, miután eloltotta a villanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése